Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

SOHA NEM BECSÜLTEM MEG SIKERT ENNYIRE, MINT MOST

2004.05.27

Ő az, aki megénekli érzéseinket, megálmodott álmainkat. Akit sok mindenről lehet kérdezni, mert annál sokkal több mindenre tudja a választ. Angyalokkal barátkozik, s akkor rossz ember már nem is lehet. Most mégis a szakmáról, a sikerről, annak üzleti részéről beszél. Nyugodtan, ahogy azt Ő szokta. Angyali mosolya eközben elárul valamit. Bizonyára mindent, hiszen földre szállt angyal maga is.

 

-         Első szólóturnéja során megszaporodott a média jelenléte Ön körül. Mit gondol, hány órányi interjút adott márciusban?

 

-         Darabszámra jobban tudom. Úgy hatvan és nyolcvan között lehetett. Minden városban, ahol megfordultam, volt két-három írott sajtó, rádió vagy tévé is. Örültem, mert aki Pesten él, az nem tudja milyen jó kis élet zajlik vidéken.

 

-         Ilyenkor mindenki nagyon kedvesen és többnyire békés szándékkal közeledik.  Ön azonban egy időben komoly kihívást jelentett az újságírók számára, mert meglehetősen kemény volt. Az utóbbi időben pedig türelmes, kedves. Minek tudható be ez a változás?

 

-         Megöregedtem.

 

-         Olyankor az ember zsémbessé válik.

 

-         Ja! Akkor valami más lehet. Azt hiszem, személyfüggő, hogy az ember kivel ül le beszélgetni. Szerintem egy interjú ugyanolyan beszélgetés, mint bármelyik más. Nálam nagyon erős az első benyomás. Ha nem szimpatikus a partnerem, vagy azt érzem, hogy csak feladat vagyok neki, az nyomot hagy a beszélgetésben. A változás legfőbb oka pedig az lehet, hogy az a könnyűzenei sajtó megszűnt, amelyikkel én nem voltam igazán jó viszonyban. Akikkel annak idején kölcsönösen ingereltük egymást, ma már vagy másról írnak, vagy nincsenek is a szakmában.

 

-         A nyersesség volt Önre a jellemző.

 

-         Én szeretném, ha ez most is így lenne. Őszintének kell lenni. Nekem nagyon fontos, hogy akiket érdekel, amit mondok, azok pontosan azt kapják, amit, és ahogy gondolok. Úgy kell fogalmazni, hogy biztos érthető legyen. A hetvenes-nyolcvanas években meglehetősen nagy csatákat kellett vívni a Hanglemezgyárral, mert azaz egy volt, az Interkoncerttel, amelyik az egyetlen impresszárió iroda volt, és mindenkivel, aki a zenei életet befolyásolni tudta. Nem voltam simulékony %u2013most sem vagyok-, és nem tartottam fontosnak, hogy ezekkel a hivatalokkal jobb viszonyban legyek, mint amilyenben voltam. S az akkori riporterek többnyire ilyen intézmények megbízásából kerestek meg bennünket. S ez megnehezítette a zenekar életét. Egyszerűen arról szólt a történet, hogy ha Te így, akkor én is így, és győzzön az erősebb.

 

-      S ki volt az erősebb?         

   

-      Harminchárom évnyi zenei pályafutás során történt jó néhány változás. Újságírók nőttek fel és tűntek el, változás történt az ország vezetésében és a zenei piac életében is. Az Erdős Péter és Bors Jenő - akik méltó ellenfelek voltak- által vezetett Hungarotonnál elég sajátságos módszerek határozták meg az előadók létét. Az idők változásával aztán több kiadó is működni kezdett.

 

-       Milyen változásokat hozott ez? Felhígult a szakma, megosztódtak a szerepek?

 

-         Együtt mindez. Ez egészségesebb dolog odáig, hogy ha egy művész megmutatja egy Kiadónak az anyagát, s annak nem kell, mehet a következőhöz, vagy kiadhatja saját maga, de nincs vége az életének. Nincs már olyan értelmetlen cenzúrázás sem. Nyilván, ha valaki egy Kiadóhoz szegődik, akkor annak szava, befolyása van abban, milyen legyen, az  album. Ez függhet a Kiadó ízlésétől, politikai elkötelezettségétől vagy épp elkötelezettlenségétől. Nyilván fel is hígult a kiadói szakma, mert ez egy olyan vállalkozás, amibe könnyű beszállni.

 

-         Rossz a hasonlat, ha a farmernadrág, tornacipő népszerűsítésére gondolok?

 

-         A zenészipar szerintem olyan lett egy kicsit, mint a fogyasztási ipar: sör, csokoládé. Tehát nem kenyér. De ha lehet, legyen sör és csokoládé, és azon belül mindenki válogathat magának ízlése és pénze szerint. Ma a zene legnagyobb része fogyasztásra készül és nem az örökkévalóságnak. Már rég nem olyan fontos, mint volt, vagy lehetett volna akkor, amikor mi fiatalok voltunk. Akik ma ezt iparszerűen tudják csinálni, azok tudják a legjobb eredményeket felmutatni. Mert tudják, hogy jön a nyár, s milyen kiadványt kell addig megjelentetni. A művészek gondolkodása meg a szerencsére van bízva. Találnak e maguknak hallgatói réteget, s az lesz-e elég széles. A rockzene naivitása, forradalmisága megszűnt. Harminc évig nem tart semmilyen forradalom. Ez a dolog integrálódott, ez a dömpingnek egy része. Sörből mindig több fogy, mint könyvből. Azok, akik a könyveket próbálják írni a zenei világban - és nem a sört csapolgatják - azoknak nehezebb a dolga. Ez tulajdonképp a média kiszolgálóipara lett.

 

-         Személyes tapasztalata is lehet ezzel kapcsolatban, hiszen harmadik szólóalbuma szépen fogy, de nem hallani a rádiókban.

 

-         Az angyalok és emberekről egy dalt sem játszik a rádió, két kereskedelmi rádió visszautasította, a kereskedelmi tévék műsoraiba pedig nem való az, amit csinálok. Bosszantó, hogy az ember ilyen kiszolgáltatott a médiának.

 

-         Az Ön esetében ez még sem tűnik fel, hisz' jelen van, a turnén is bebizonyosodott, hogy az emberek veszik és ismerik a lemezeit. Úgy vélem, hogy akinek rá kell találnia, az rátalál.

 

-         Igen, de ebben segíteni kell. Mert a média eldönti, hogy mire találjanak rá az emberek. Ebbe nem kívánok beleszólni, mert az ő világuk. De, hogy nem adnak esélyt a megismerésre?! Mondják zenészek, hogy bizonyos ajándékokkal elég jól elérnek célokat, erre én meg nem fogok rászokni harminchárom év zenei pálya után. Én nem azért írok zenét, hogy autogramot kérjenek tőlem az utcán. Hanem azért, mert olyan sokszor mondták, hogy örömet okozott.  De azt is elfogadom, s nagyon jól tudom - meg is írtam én magam, jó hosszan egy dalban-, hogy nem szerethet mindenki. S úgy gondolom, hogy ez így helyes. Én sem szeretek minden zenét, engem sem szeret mindenki, ez tényleg így normális. Sokáig gondolkoztam azon, hogy szabad-e elmondani bárhol. Mert akkor igazán bajba kerülök. Mert jön az, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy múlt kedden háromnegyed négy előtt két perccel lejátszottuk az egyik dalát, vagy régi LGT-ket játszunk. Csak azért zavart, mert volt egy periódus, amikor féltem ezt elmondani. S azt mondtam magamban, hogy ha én nem féltem bizonyos dolgokat mondani akár riporternek, dalban, újságcikkben, koncerten, akkor most kelljen félnem megmondani, hogy mit gondolok? A másik meg, hogy én ebben a dologban nem vagyok áldozat. Szemlélődő vagyok. A lemezem platinalemez lesz mindjárt, a Színházak játsszák a darabjaimat. Vannak dolgok, amik tetszenek, s amik nem tetszenek. Azt is tudom, hogy ha ezt meg fogja hallani néhány olyan ember, aki ebben érintett, az bosszút fog állni. De mondjuk engem meg ez sem érdekel.

 

-         Úgy tűnik, mintha állna még az a ketrec, ami a hetvenes években erre az országra jellemző volt. Az LGT akkor is sokat utazhatott külföldre. Kintről talán élesebben lehetett látni a különbséget. Mik voltak azok, amiket nyugaton láttak, de itthon nem lehetett volna megvalósítani? Mert ha akkor ez a rendszer lett volna, a dolgok is másképp alakulnak.

 

-         Az akkori eszünkkel nem mindent láttunk jól és tisztán. Ráadásul az ipari részébe nem is láttunk bele. Ezt most, itthon is nehéz egy zenésznek pontosan értenie, még nehezebb csinálnia. Egyet tudtunk: kevés pénz állt mögöttünk. Más volt az a közeg. Nem lehetett transzponálni az itthoni dolgokhoz, vagy mi nem tudtuk. Én kudarcnak érzem Magyarországon a zenészek helyzetét. Egyrészt azért, mert a jelentős zenei tévécsatornák nyugatról jönnek, és csak azt sugározzák. A magyarországi zenei rádióadók viszont túlnyomórészt nyugati zenét játszanak. A slágeripar, ami még kicsit helyet talál. Mi pedig   keressük azokat a bűnbakokat, amik nem mi vagyunk.

 

-         Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy fél év múlva akár kikerülhet az első csapat, vagy lány.

 

-         Most is így gondolom. Csak azt nem tudom pontosan, hogy fogják megcsinálni, de szerintem a lehetőség adott. Ehhez az kell, hogy egy külföldi jöjjön ide és kezdjen válogatni. A külföldi higgyen abban, hogy a magyar fiúk-lányok szépsége %u2013mert ma már ez is számit- elég jó arra, hogy befussanak kint.  Mert itthon senki nem tudja, hogy lehet valakit külföldön befuttatni. Nincs meg rá a lehetősége, nincsenek meg a kapcsolatai. És talán félnek is erre pénzt áldozni. Szerintem a legnagyobb esélye továbbra is az etnikai műfajnak, illetve a népzenének lesz. Nem ebben a hatalmas dömping piacban, de a maguk piacán lehet velük találkozni. És a komolyzene, ami -mihozzánk képest - töretlenül jól működik a nyugati világban. Működhetne sokkal jobban, sokkal több arra érdemes magyar művész lehetne nyugaton sztár, de ott is telitett piac van. Ott is vannak kiváló zongoristák, vonósnégyesek, az Amadindához hasonlóan jó ütős együttesek és ott vannak kéznél. Ettől még az Amadinda, a zongoraművészek, kórusok és vonósegyüttesek még járják a világot, de lehetne ettől sokkal jobb is. Ehhez nem kell fél évre várni, huszonnégy órán belül is sikerülhet, mert csak az kellene, hogy megtörténjen a csoda. A ketrec megroggyant, de nem tűnt el. A tudatunkból nem is fog egy ideig. Számtalan tapasztalat van arra, hogy pl. Ausztriában mi "csak" egy magyar vagyunk.

 

-         Pedig jelentősek voltak a külföldi sikerek is. Más helyzet volt?

 

-         Nagyobb eredménynek számított a külföldi siker, aminek alapfeltétele volt a hazai siker. Hiszen hogy találtak volna ránk? Az a szó, hogy kint, az azt jelentette, hogy odaát. Ezek a szavak mind behelyettesíthetők voltak a csodával, az Óperenciás-tengerrel. Na most, ha valaki hazajött és igazat mondott, mekkora volt külföldön a siker...

 

-       ...azt el is akarták hinni itthon, ugye?

 

-         Hát hogyne! Teljesen egészségesen hazafiak vagyunk, nem? Ez volt az elérhetetlenség. A ketrec néha résnyire nyitva volt és csak a magyar zenekarok juthattak ki nyugatra, s kelet-Európában csak a magyar zenészek voltak a sztárok. Az LGT, az Omega sztár volt Lengyelországban, Kelet-Németországban, Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában. Tizezek mozdultak meg, ha kitettek egy bélyegnagyságú plakátot. Nekünk ezek diadalmeneteink voltak. Ugyanakkor nagyszerű lengyel zenészek voltak, akik soha nem fordultak meg Magyarországon, mert nem volt rá kíváncsi a magyar közönség.

 

-         A lemeztársaság szempontjából az LGT nem volt "könnyű" zenekar. Voltak csatározások, cenzúrázások, sőt, látványos letiltások is. Mégis működhetett.

 

-         Azt hiszem így volt ésszerű. A hatalom szempontjából nagyon átgondolt valami volt, hogy ezeket a zenekarokat engedték létezni. Szelep voltunk. Kienged a gőz, ha van Tabán, megfogjuk a tömeget.   Akarva-akaratlan részt vettünk ebben a rendszerben. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a zenekarokat - nyilván nem is vitték sokra -, akik ebben nem voltak benne. Ez egy nagy társasjáték volt. Úgy, mint a dalszövegek. Egy egész ország tudott a sorok között olvasni. Ma nem érdemes, de nincs is miért olvasni a sorok között. Kihúzták a szőnyeget egy csomó olyan ember lába alól, akik zseniálisan kitaláltak egy új műfajt, s most ez a műfaj feleslegessé vált.

 

-         Akkor eldöntötték, kit tűrnek, tiltanak vagy támogatnak. Amióta ez a felosztás - valamelyest - megváltozott, az értékek, a siker megtartása is más lett. Az Ön esetében a siker talán ma már szeretetté érett.

 

-         Soha életemben nem becsültem még meg sikert ennyire, mint most. Rettenetesen izgultam, hogy milyen lesz, sikerül-e minden este megcsinálnom. A zongoránál ülve az ember nem tud hidegen gondolkozni a színpadon, mert ha igen, réges-rég baj van. A koncert olyan, mint egy beszélgetés. Előttem ülnek, s nézem: akarnak-e velem beszélgetni? S ha akarnak, akkor mindent el akarok mondani. De ezek a szavak nem fogalmazódnak meg. Hiába vagyok harminchárom éve a színpadon, én minden egyes koncert előtt lámpalázas vagyok. Ez fontos. Amit a kritika ír, az is fontos. De, hogy ott ülnek azok az emberek, akik eljönnek megnézni, hogy mit csinálok. S az a kíváncsiság már önmagában hízelgő és nagyon-nagyon jó.  S akkor én már jó vagyok.

 

-         Bármennyire jó egy alkotó, előadó, ma már egy koncert szervezése nem képzelhető el   szponzor közreműködése nélkül. Akikhez alkotó ember nem kopogtat be szívesen. Ön azon kevés szerencsések közé tartozik, akihez a szponzor kopogtatott be. Pontosabban autóstól ment a házba.

 

-         Régóta beteges Saab rajongó vagyok, már az ötvenes évek autóit is imádtam. A cég felajánlotta nekem az együttműködést, de az nem ajándék autó lesz. Most is van nálam egy tesztautó. Többször csináltam már ezt és egyszerűen imádom! Egészen fantasztikus kocsi, más dimenzió. Szinte mindegyiket kipróbáltam. Egy hétvégére nagyon meg tudtam örülni egy sportkocsinak, de igazából a nyugodtabb verziók érdekelnek. A sok kényelemmel felszerelt öreguras példányok.

 

-         Szívesen vezet?

 

-         Egy ilyen jó kocsit igen, de amúgy olyan nagyon nem élvezem az autózgatást.  Különösen nem a városban.  Országúton meg viszonylag kevesebbet járok már. A mostani turnéval az országjárást kimertettem egy kicsit.

 

-         S amikor volt néhány nap szünet?

 

-         Akkor átültem a seaabba és a hétvégeken száguldoztam vele. Nem érdekelt hová akartak hívni májusban, nem bontottam fel leveleket sem. Csak a turném érdekelt. Kikapcsoltam a telefont, s hangosan szólt a zene. Akkor megnyugtatott a vezetés. 

 

Csomós Éva

 

Névjegy:

Presser Gábor, zenész.

Budapest, 1948. május 27.

Az Omega, az LGT együttes tagja, 1992-ben az együttes feloszlik.

1978- a Vígszínház zenei vezetője.

1977 Erkel Ferenc-díj,

1990 érdemes művész,

1996 Huszka Jenő-díj,

2000-2001 eMeRTon-díj.

Munkái: 1973 Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról,

              1975 Harmincéves vagyok

              1977 Jó estét nyár, jó estét szerelem

              1982 A próba

              1987 A padlás

              1988 A piros esernyő

              1990 Csak az jöjjön, aki bírja.

Szólólemezei: 1994 Csak dalok

                        1996 Kis történetek

                        2000 Angyalok és emberek

 

 

Megjelent: B.O.S.S. 2000 (?)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.