Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

MINDEN ÚT GYULÁRÓL VEZET

2010.01.27

Csomós Éva

Időnként, ha felgyűlik a minden, jó elmenni, pihenni. Mondjuk egy hosszúhétvégére. S valami azonosítatlan kényszerképzet kapcsán minél messzebb, annál biztosabb a valódi pihenés. Talán mert nem botlani ismerősbe.

Így utazunk az ország egyik csücskéből a legtávolabbi másikba. Este van, mire odaérünk, bele is fáradunk. „De nem aludni jöttünk!” - felkiáltással, utolsó erőnkkel bevesszük a várost.

Már szállásunkra visszafelé andalgunk, mikor a sarki NON-STOP-ba betérünk némi ez-azért.

Szórakozottan gusztálom az árut, majd tekintetem az eladófiúéval összeakad. Na, nem mintha időt megállító szenvedély indulna, kacérság sincs benne, mégis fogva tart, én is az övét. Banális ez, ha az ész közben józan marad, kínos is, így „… semmi, csak ismerős vagy valahonnan!” - mentegetőzéssel szabadulnék, pedig nyugodtan tenném nyakam egy rozsdás bárd alá, hogy sehonnan, soha.

Biztosan Gyuláról. – mondja nyugodtan.

Nyakamat némi szellő csapja meg. S már meséli is, hogy Ő is gyulai, s együtt színköröztünk diákkorunkban, csak azóta ide nősült, de emlékszem-e arra, amikor, és a többiekre, akik…

Mint egy Örkény-egyperces groteszk hőse, bólogatás közben próbálom felidézni a lelkes szavak mögötti majd’ húsz évvel fiatalabb arcot, mit – állítólag – valaha ismertem.

„És Ő? Ő hogy ismert rám?” – kiáltozik bennem a meglepettség, hiszen én akkoriban kövér voltam, barna és pattanásos. Míg most sudár, szőke és vonzó. Egyre rokonszenvesebb. Búcsúzáskor megígérem, hogy míg itt leszek, minden nap benézek, s beszélgetünk az egyre erősebben feltörő régi emlékekről.

- Már vártam! - loholta kísérőm, kit diadalmas kimasírozással a boltban hagytam, mert éreztem: bárhová utazhatok, NEKEM mindenhol lehetnek ismerőseim. Na, nem mert emblematikus és szerényen kedves teremtés vagyok, egyszerűbben azért, mert minden út Gyuláról vezet. 

Cikk helye:http://www.gyulaihirlap.hu/index.fcgi?rx=&item=&akadaly=&nyelv=hu&menuparam3=24&menuparam_8=1328