Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Csinszka él, élt és élni is fog

2009.09.26
S nem Rockenbauer Zoltán az egyetlen, akit e híres múzsa halála után is megihletett. Péter I. Zoltán is boncolgatta Ady és Csinszka szerelmét - Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka Noran Kiadó, (2008) -, de őt Ady élete – Ady Endre regényes életrajza Nagyváradon Noran Kiadó (2007), Ady Erdélyben, Pécsi Direkt Kft (2003) - és más szerelme is – Ady és Léda, Noran Kiadó (2006) – érdekelte.

A Noran Kiadó is elkötelezettje lehet az ügynek, hiszen (a fentieken túl) nem csak Boncza Berta verseit jelentette meg – Csinszka versei (2000) –, hanem Nemeskéri Erika tollából „Kedves Csinszka! Drága Mis!” (2004) címmel Csinszka és Babits levélváltásait is.

De vajon mi vezethette az amúgy országgyűlési képviselő, szociálantropológus, művészettörténész, volt kulturális miniszter Rockenbauer Zoltánt Csinszka lábai elé? A válasz: Márffy Ödön festő, vagyis Csinszka Adyt követő férje.

Ám a történet ennél előbbre nyúlik vissza. Rockenbauer Zoltánt ugyanis eleinte a múzsák érdekelték. Közülük is Alma Mahler, akinek összetett lényét egy tanulmányban kívánta megfejteni. Majd egy festményen meglátta Csinszkát, de e múzsa csókja még nem közvetlenül csattant, hiszen egy, az Európai Utas című folyóiratban publikált tanulmányon kívül Rockenbauer figyelme akkor még a kép készítőjére, a XX. század egyik legjelentősebb – ám még ma is kevéssé ismert – festőjére, Márffy Ödönre irányult. Monográfiát és életmű-katalógust – MÁRFFY - MAGYAR MESTEREK Rockenbauer Zoltán Corvina Kiadó Kft (2008) –, doktori disszertációt írt róla, s ahogy egyre inkább elmélyedt a festő életében, úgy vált számára egyre világosabbá, hogy Márffy jelentős számú festményt – portré, akt, pasztell – készített nejéről, az irodalomtörténet Csinszkájáról.

S ekkor szembesült azzal is, amivel sokan csak most – épp e könyv hatására –, vagyis hogy hogyan élt a költő halála után, milyen sors jutott az akkor még mindig csak huszonnégy éves özvegynek? Mert Csinszka többnyire mint Ady múzsája jelenik meg a köztudatban. Akik pedig kicsit beavatottabbnak érzik magukat élettörténetében, nagyvonalúan hozzáteszik, hogy ő volt az a némber, aki túlságosan hamar dobva el az özvegyi fátylat, sikertelenül próbálta megkörnyékezni Babits Mihályt, igyekezett kisemmizni Ady Endre édesanyját, majd házasságra lépett, de szeretetlen kapcsolatban élt Márffy Ödönnel.

Vagyis Csinszka – utókorra gyakorolt – legnagyobb bűne, hogy – saját meghatározása szerint – nem lett a „nemzet özvegye”. Amit pedig mindenki elvárt volna tőle.

Ám Rockenbauer Zoltán mást is talált kutatómunkája során. Például azt, hogy Boncza Berta a képzőművészt hasonlóan fontos művek alkotására ihlette, mint Adyt a Csinszka-ciklus verseiben – vagyis az irodalom mellett a magyar képzőművészet számára is fontos periódusa kötődik a múzsa és a festő nevéhez. Ugyanakkor nem találta a köztudatban élő rosszindulatú véleményeket, legfeljebb ha azok alapjait. Mert lehet, hogy Csinszka hisztérika volt, és tény, hogy szerelmével ostromolta az eleinte húzódozó Babitsot, de az később nyíltan viszonozta Adyné érzelmeit, és sután véget ért kapcsolatukból mindketten gyorsan más házasságba menekültek. (Babits felesége szerint férje babonából nem vette nőül Csinszkát, mert félt attól az átoktól, mit Ady szórt az utána lépő fejére.)

S igaz, hogy Csinszka harcolt elődeivel, s minden nővel, akiben vetélytársat látott, de akiben nem, azzal határozottan jó, szinte testvéri viszonyt ápolt. Az Ady körüli pereskedésre pedig a család ugyancsak alapos indokot szolgáltatott.

Vagyis az átolvasott dokumentumok a szerzőt más álláspontra állították, s a tárgyilagosság érdekében előtérbe helyezte a Csinszka és kortársai által írottak szó szerinti idézését, s csak azokhoz fűzi hozzá saját értelmezéseit.

Így a könyv valóban azt a nőt hivatott bemutatni, aki ugyan maga is jeleskedett a művészetekben, tehetsége mégis abban volt legnagyobb, miként tudta több művészeti ágban tevékenykedő, rangos alkotók figyelmét felkelteni, majd megszerezve hódolatukat, inspirálni őket.

A könyv Boncza Berta életének delét, hódításának legaktívabb korszakát meséli el, mégis attól a szakasztól indítva, amire már nem terjed ki az emberek többségének figyelme. A teljes történetet Péter I. Zoltánra bízza, ő csak Ady temetésétől veszi át a szót. „Ez a történet temetéstől temetésig tart: Ady ravatalától Csinszka koporsójáig” – írja  Rockenbauer Zoltán az előszóban.

Csinszka Adyval való házassága rövid négy évig tartott, s bár irodalomtörténeti szempontból csodálatos volt, valójában betegápolásból állt. Fiatal nő volt még, s ledérségét cáfolja, hogy Márffy oldalán 14 évig élt, egészen fiatalon, 40 éves korában bekövetkező haláláig, ami erősen megviselte férjét. Igaz, közben voltak fellángolásai „ezüstfejű fiúk”, azaz idősebb urak iránt, de ezek kialvását kevésszavú férje mindig józan türelemmel várt ki, mert tudatában volt annak, hogy neje közben az ő karrierjét is meglendíti. Csinszka eszközölte ki számára amerikai bemutatkozását, ő intézte képeladásait, könyvillusztrációit, kiállításait. Ő szervezte társasági életüket, s vezette nem minden gondoktól mentes nagypolgári háztartásukat. Ezekre is hűen kitér a könyv, mint ahogy Csinszka halálának körülményeire, az azt övező mendemondákra, s a történet utóéletére is.

Kis, diszkrét, zárójeles fejezetcímek állnak az alapos, nagyon olvasmányos írások felett, amelyek magukba szippantják a gyanútlan olvasót, bárhol is üsse föl a könyvet.

Hiszen jól szerkesztett, nagy terjedelmű, alapos munkával, kellő alázattal és tárgyilagossággal készített munka ez, ami Ady temetésétől kezdve mutatja meg az özvegy sorsát, kitérve a Babits Mihállyal folytatott kapcsolatára, Márffy Ödönnel való ismeretségének fázisaira, karrierjére. Beszél a közös életükben felbukkanó kísértésekről, a múlt árnyairól, s illően befejezi a történetet a főszereplő halálával.

A könyvet jól forgathatóvá teszi mérete, kötése, szedése, a jól elhelyezett rajzok, képek pedig akkor is kézben tartják, s lapozni ingerlik az olvasót, ha az pihenésképp épp le szeretné tenni néhány pillanatra. De szerencsére nem lehet.

Múzsáról írni hálás feladat – gondolhatjuk, mert mi más lehetne, ha egyszer sikerül megragadni légies, örökkévalóságba vésett alakjukat. Múzsáról írni azonban hálátlan feladat, gyötrelmes vállalkozás, ha önjelölt írójához nem kegyes, és nem lehel csókot homlokára. Itt azonban erről szó sincs, noha a nagyrészt gyűjtőmunka mögött azért felsejlik, hogy a szerző maga is főhősnője pártján áll, illetve olvasóit diszkréten ez az álláspont tereli.

S milyen jól teszi, hiszen a könyv – és ehhez nagymértékben hozzájárul szerkezete – sosincs kiolvasva, valamiért mindig vissza kell lapozni, elidőzni kicsit. S arra is ösztönzi olvasóját: induljon el valamelyik elvarratlan szálon, forduljon figyelme Csinszka előélete, Márffy munkássága, Babits költészete, a kor művészélete felé, majd térjen vissza e könyvhöz, hogy elégedetten lapozgassa a szerteágazó, befejezhetetlen és igaz történetet. 

                                                                                  Csomós Éva

Noran Kiadó
416 oldal
Ára: 3.999 Ft

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.