Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Könnyű erkölcsök

2010.03.01

Igaz, hogy Koncz Gábor rendező és a partneréül választott Gregor Bernadett csak a jövő évadra, Sopronba készítette ezt a mostani „Könnyű erkölcsök” című produkciót, ám két alkalommal már ebben a szezonban is megmutatták a nagyérdeműnek. A Nino Manfredi – Nino Marino olasz szerzőpáros jegyezte kétrészes vígjáték előadásukban február 6-án debütált, 15-én pedig – még a Turay Ida Színtársulat vendégjátékaként – Gyulára, a Béke sugárúti kultúrintézménybe vitték.

Képzeljünk el egy, az éjszaka során meggyötörten, fáradtan hazaeső nőt, aki úgy fest, elveszítette a megtakarításait őrző páncélszekrénye kulcsát. Naná, hogy végighívja az esetleges előfordulási helyeket, közben pedig éli ilyenkor megszokott életét. Magány ellen magnót bömböltet, fáradt tagjai pihentetéséért pedig fürdővizet enged. Ebben zavarja meg az alatta lakó pizsamás, hajhálós alak megjelenése, ki összefüggéstelenül beszél, s csak nagy nehezen derül ki, hogy mit is akar valójában: aludni. S ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott az olaszoknál: szó szót követ, elszabadulnak az indulatok, még az ajtó is becsapódik kissé, mert a nép „egyszerű leánygyermeke" természetesen egy szót sem ért a félálomban becsöngető fickó idegen szavakkal tűzdelt zagyvaságaiból, mint ahogy az sem talál kiutat az éjszakai városi szleng útvesztőiből. Ez alatt persze a vígan csordogáló fürdővíz az alsószomszéd hálószobáját áztatja szét, így az a nőhöz kénytelen költözni. Ennek kapcsán derül ki, hogy a magát nővérkének kiadó Anna (Gregor Bernadett) az ősi mesterséget űzi, a sznob hajhálós alak pedig a csendes magányában éldegélő intellektuális író Armando (Koncz Gábor), akinek épp sikerült megzavarni valamelyik alvási fázisát, így kénytelen eztán Anna kanapéján várni a Múzsa csókjára.

S amíg az anyagiakban amúgy sem bővelkedő férfi a brechti elidegenítést magyarázza a nyiladozó érdeklődésű Annának, az hálából szép ingekkel és drága ajándékokkal halmozza el kényszerlakótársát, aki már férfiasságát is elveszettnek érezve tartja rendben a lakást, mosogat és – míg az ihlet nem jön – porszívóz, s fogadja Gargiulo (Nemcsák Károly), a kellemetlen producer sürgető telefonhívásait. A Múzsa nem csókol, az író akadozik, egészen addig, míg Anna el nem unja a hasztalan téblábolást, s tisztes asszonyhoz méltón, „szomorú ruhát” nem ölt, s végre egyenesbe teszi álférje karrierjét.

Persze, a legősibb mesterséget űző nők mindig titokzatosak, mert a kitaszítottak iránt van egy titkos érdeklődés, kérdéseket vetnek fel a nézőben. Ahogy az előadás során is elhangzik: ők a társadalomban a „leeresztő szelep”. De ettől a „Könnyű erkölcsök” még nem olcsó kis darabocska, ami érzelgősen a női karakter helyzetét magyarázza, ugyanis ebben a sztoriban a prostitúció csak egy foglalkozás, ami mindössze addig érdekes, amíg a férfi meg nem tudja, és el nem fogadja azt. Mert valójában ez a két ember nincs is annyira távol egymástól, mint ahogy azt első látásra gondolnánk. Mindketten keresik magukat, és egy társnak nevezhető másikat, s a köztük lévő morális különbségek is leomlanak róluk a második felvonás végére.

Amúgy is összeszokott párosról van itt szó, hat éve dolgoznak már együtt, a próbákkal is három hét alatt elkészültek. Persze az is segítséget jelentett számukra, hogy Nino Manfredi – az egyik szerző –, maga is legendás színész volt a ’60-70-es évek Olaszországában, így pontosan tudta, mikor, milyen színészi fogásokkal lehet a közönséget levenni a lábáról. S hogy ez mennyire sikerült, arra biztosíték, hogy a mű 1987-88-as elkészülése óta Pamela Villoresi és Lia Tanzi partnernőkkel felváltva, 1994-96 között maga is rendszeresen a különc író bőrébe bújt.

Noha a színpadon Armandoként csaknem végig Koncz Gábort láttuk, csalódást ugyan nem okozott, de – azon túl, hogy már hetven éves is elmúlt, s ilyen jól tartja magát – meglepetést sem. Bernadett alakításában azonban rendszeresen felsejlett a vérbő olasz menyecske – igaz, néha el is hagyta azt –, Anna karakterének fejlődése szép ívben követhető nyomon, ezen beül árnyalt is, és a producerre célzott démoni csábereje határozottan átütő erejű. Nemes Richárd díszlete és TIARA jelmezei jól támasztották alá a finom zenékkel tagolt, okosan megrendezett darabot, amit a közönség az első pillanattól kezdve jó humorral, derűsen fogadott, és kitartó vastapssal köszönt meg.


Csomós Éva

Cikk helye: http://www.muvesz-vilag.hu/szinhaz/hirek/14543

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.