Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Muszáj bebizonyítanom, hogy vannak még értékek

2005.04.06

-         2000. november 27-én, 16:15-kor indult el a Filmmúzeum, ami banki vállalkozásként nézve %u2013 az előzetes számítások alapján - öt év alatt térül meg. Sikerül tartani az ütemet?

 

-         Eddig sikerült tartani. Kábeltelevízió lévén az a lelke az egésznek, hány előfizetőhöz tudunk eljutni, mert szinte egyetlen bevételi forrásunk az előfizetői díj, ami a kábeltársaságon keresztül jut el hozzánk.

 

 

-         A csatorna már az első fél évben országosan 500 000 háztartásra növelte előfizetői táborát.

 

Ez egy nagyon nagy ütemű terjedés, s nagyon jó eredménynek könyveljük el. Mostanra 1300000 előfizetőhöz jutottunk el, ami az országos 1800000 kábel előfizetői háztartást tekintve majdnem a maximum. Tavaly már pozitívak voltak a számaink, amit megelőzött két kemény év. Ugyanis mögöttünk nem állnak nagy támogatók, mert magunk mögött is mi állunk. Itt mindenki sajátjának érzi a csatornát. Az is, aki nem tulajdonosa csak itt dolgozik, mert szerelmese egy olyan ügynek, amit magyar kultúrának hívnak. Ezt tényleg érdek nélkül szereti a Filmmúzeum, de ezt még senki nem honorálta. Sokan még abban sem bíztak, hogy ezzel a tartalommal egyáltalán lehet építkezni és sikert elérni, mert %u201Eerre a közönségnek nincs érdeklődése%u201D. A Filmmúzeum volt az elmúlt két évben a bizonyíték arra, hogy a filmnek, az archívumnak, a nosztalgiának igenis van jövője, jelene is, és hogy a magyar film nézhető.

 

 

-         Ezt bizonyítja az is, hogy a csatornát főként a 18-40 év közötti korosztály nézi?

 

-         Induláskor azt mondták, hogy ez a nagymamák csatornája, amit nem fog nézni semmilyen fiatal. Igazából azokat ültettük le, akik már elszoktak a tévézéstől, mert nem találtak olyat, ami tetszene nekik. Mi sokszínűséget adunk, és tartalmat. Ez egy filmes múzeum, ami bárki előtt nyitva áll, s ha belép, akkor többet kap, mintha csak beülne egy moziba. 250 nagyjátékfilmet mutattunk be eddig tájékoztatóval, plusz információkkal ellátva, januártól pedig már külföldi gyártású filmek is láthatók nálunk. Olyanok, miket eddig nem láthattak a magyar nézők, mert az átkosban nem jutottak el ide, mert nem fértek bele a keretbe, vagy elvi-eszmei okai voltak, hogy nem kerülhettek át a vasfüggönyön. De a műfaji sokszínűség ugyanúgy megmarad, mert lesznek színházi közvetítések, és operafilmek is.

 

 

-         A külföldi filmek megjelenése annak is köszönhető, hogy magváltozott az eddig három (Magyar Televízió Archívuma, MOKÉP, Magyar Nemzeti Filmarchívum) stabil beszerzési forrás?

 

-         Mi vagyunk a MOKÉP legnagyobb vásárlói, velük több, mint baráti a kapcsolat, és boldogan veszik elő a nem annyira ismert magyar filmeket is. Az MTV-vel lejártak a szerződések. Örvendetes lett volna, ha nagyüzemben ráállnak az archívumuk használatára, amiről szó is volt. Eddig diszkont áron vásároltuk tőlük a filmeket, de aztán olyan árajánlatot kaptunk, amin most futó külföldi mozifilmeket tudunk megvásárolni. Mi tudjuk, hogy valóban nagyon-nagy dolog egy nemzeti kincsen ülni, de ha egy könyvtár be van zárva, olyan sokra nem megy vele az ember. Szívesen mutatnék be több magyar gyártású műsort, ez az igazi érték számomra, mert ez a múltunk. S ha nem is dicsérik meg érte azt, aki felkarolja, legalább ne legyen akadályoztatva a %u201Edögöljön meg a szomszéd tehene%u201D elv miatt.

 

 

-         Nem kezdte még ki ez a sok küzdelem?

 

-         De, abszolút kikezdett. Nagyon megviselnek az igaztalanul ért támadások, vagy ha belekeveredünk egy olyan ügybe, ahol senki nem a kultúrát nézi, hanem bármi mást. De ezen túl vagyunk. A néző követeli a Filmmúzeumot, és a néző szava szent.

 

 

-         Mintha megcsappantak volna mostanában az Önt ábrázoló címlapok, s úgy tűnik, ez az Ön döntése miatt van így. S úgy hallottam, nem is szeret szerepelni.

 

-         Hazudnék, ha azt mondanám, nem azért szerepeltem mostanáig, mert jólesett. Mert jólesett. De már nincs vele dolgom. Aztán azért is vitt tovább a lendület, mert a Filmmúzeumhoz szükség volt arra, hogy sokat szerepeljen az arcom. Most már ez elzakatol anélkül is, hogy folyamatosan címlapon lennék, és már unom is azt ismételgetni, hogy bírom mindezt a négy gyerek mellett. Fölöslegesnek is tartom. Nagyon ki van centizve az időm, s nagy szerencse, hogy már nem függ a közszerepléstől semmi. Sosem voltam partira járó, nem éreztem fontosnak, hogy üres fecsegést folytassak egyes emberekkel. Ez nem nagyképűség, de vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy már nem kell mindenkit és mindent meghódítanom, vagy legyőznöm egy-egy médiaszemélyt.

 

 

-         Ezeken túl kellett zakatolni ahhoz, hogy most ezt tudja mondani?

 

-         Persze! Legutóbb egy tüdőgyulladás arra kényszerített, hogy kicsit leálljak. Sokat kellett feküdnöm, s volt alkalmam gondolkodni azon, miként képzelem el a jövőt. Nem kell többet akarni, mert elég négy gyerek és egy tévé, velük kell többet foglalkozni. Eljött az az idő, amire mindig azt mondja az ember, hogy %u201Ena majd egyszer, ha úgy alakul%u201D. Most úgy alakult. A végén arra jutottam, hogy ha valamin túl kell lépnem, azt lépjem is meg, ne csak sóvárogjak utána. S eljutottam oda, hogy lehúzom a rolót, sokkal jobban, mint eddig.

 

 

-         Ezt könnyedén meg lehet tenni?

 

Igen, mert elegem lett. Azt kell észrevennem, hogy a tisztelet és a jóérzés kihalt az emberekből vagy folyamatosan van kiveszőben. S a fiatalok ebben nagyon veszélyeztetettek. Ezért határoztam el azt, hogy létrehozok egy iskolát, aminek lényege az, hogy felnőttkorra a fiatalokból ne irtódjon ki minden egészséges és naturális dolog. Fontos, hogy tudjanak helyesen értékelni és cselekedni, s ne alakuljanak ki azok a betegségek se, mik később a gyerekkorra vezethetők vissza. Én is próbálok egészséges családot magam köré szervezni, ezért sem folytatom az orvosi pályát, mert az életem feladata nem az, hogy betegeket gyógyítsak, hanem hogy a környezetemet ne tegyem beteggé. Míg én meggyógyítok valakit, ne kelljen a gyerekemmel egy másik orvoshoz segítségért rohanni. Egy pedagógus pedig ma nincs rákényszerítve s nincs is semmiféle segítség megadva ahhoz, hogy ha az iskolában problémába ütközik - kábítószer, a gyerek rendszeres orvosi felügyelete -, szakemberhez fordulhasson. Akkor legyen meg az aktuális problémára a megfelelő ember, aki tud segíteni. S ha mindez jó hangulatú környezetben történik - a gyerek sem érzi kényszernek a tanulást -, akkor nincs is ennél hálásabb dolog. Lehet, hogy ez egy idealisztikus dolog, a terv is még csak alapszavakon áll, s arra indulok, amerre a saját szimatom után gondolom. S nagyon bízom abban, hogy elém kerülnek azok az emberek, akik hasonlóan gondolkoznak, és segíteni tudnak. Nem akarom a világot megváltani ezzel az iskolával, csak azt remélem, hogy valami jót tudok tenni a gyerekeknek. Ennek lényege sem az már, hogy címlapokon szerepeljek vele, és mindenki tudjon róla. Csak az a célom, hogy a mostani gyerekek miatt legyen remény arra, hogy megint lesznek barátságok, elvek, és ügyek. Miattuk muszáj bebizonyítanom, hogy vannak még értékek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.