Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Lépésről lépésre – Dobos Zsófi építésszel beszélgettünk

2010.05.20
- Az izlandi vulkánkitörés miatt keletkezett, s a légkörbe került nagy mennyiségű hamu megbénította a nemzetközi légi forgalmat. Ennek egyik elszenvedőjeként rekedtél kint Te is, s csak hosszú tortúra árán tudsz hazajutni. Kint tartózkodásodnak szakmai oka is van?

- Részben. Milánóban vagyok több mint egy hete. A designhétre jöttem kiállításokra, és persze pihenni. Egy évet töltöttem itt a diploma előtt, felet erasmussal, felet pedig munkával. Van helyismeretem és szívesen jövök vissza.

- Mikor vált egyértelművé, hogy építész leszel?

- A szüleim építészek. Ezért döntöttem el tizennyolc éves koromra, hogy én nem leszek az! :) Láttam mennyit és hogyan dolgoznak, a hétvégéiket, a vég nélküli rajzolásokat, leadásokat és a határidőket, azaz ezt az egész életmódot. De meggyőzött az az érv, hogy itt egy sokkal több területet átfogó szakmáról van szó, hiszen egyszerre kreatív és gyakorlatias, műszaki és művészi, az pedig már egyénfüggő, ki melyiket választja.

 

 

- S miért épp emellett döntöttél? Ettől már talán a belsőépítészet, a formatervezés, a design vagy épp a divat világa sem áll olyan távol.

- Építész - belsőépítész. Az utóbbi években egyértelműen közelítek az utóbbi felé. Átfoghatóbb lépték, és engem az kezd érdekelni. Azok a részletek, amik általában már az építészeket nem. Már a diplomám előtti időkben - na és persze azután is - sokat foglalkoztam belsőépítészettel, amit egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert ebben sokkal inkább magamra találtam.

- Nem túl „fiús" terület ez?

- Nem hiszem. Ha jól emlékszem, az évfolyamunk 60% volt lány, és nekem is meglepő, hogy akár a műszaki (statika, épületszerkezettan..) területeken is sokan milyen jól teljesítenek közülünk. Persze alkatfüggő, hogy kihez mi áll közelebb. 

- Hozzád mi? Melyik a kedvenc irányzatod?

- Nehéz behatárolni. A tiszta, egyszerű, logikus, letisztult minimalista épületeket, bútorokat, tárgyakat szeretem, körítésnek pedig a szokatlant és a színeset. :)

- Úgy képzelem, hogy egy épület megtervezése során a sokrétű ismereten kívül roppant tapintatosnak is kell lenni, mert azon kívül, hogy ismert az épület leendő funkciója, a környezetbe is be kell illeszkednie. De az sem hátrány, ha a szemnek kedves látvány lesz a végeredmény. Mit gondolsz, mitől válik jó építésszé valaki?

- Ezt nagyon nehéz megválaszolni. Azt gondolom, hogy igazából nem is építésznek kellene, hiszen hiába felelnek az épített környezetért, de hogy mennyire sikerült rászabni az igényekre, logikusan gazdaságosan esztétikusan kialakítani, felépíteni, mondja meg az, aki az általuk tervezett házakban él, dolgozik, vagy kikapcsolódik. A (műemléki) környezethez való viszonyulás is nagyon nehéz téma. Simuljon, vagy üssön el jelezve a "korkülönbséget"? Annyi ízlés, annyi szemlélet létezik. Legalább van miből választani.

 


- Hogy képzelhetők el a mindennapjaid?

- Irodai munkáról van szó, művezetésekkel, építkezésekkel, tárgyalásokkal és egyeztetésekkel tarkítva. :) Talán annyiban különbözik más munkától, hogy a tervezési fázisban sem mindig ér véget a munka az irodaajtó becsukásával. Legalábbis fejben egészen biztosan nem.

- Milyenek a szakmán belüli érvényesülési lehetőségek? Könnyen beválthatók az álmok vagy az élet ennél sokkal prózaibb, s többnyire egy tervezőirodában végeznek részfeladatokat a tervezők?

- Részfeladatokkal kell kezdeni, ez mindenhol így van. De amint az ember megtalálta a helyét a tervezési folyamatban - még ha csak egy részt tett hozzá a nagy egészhez vagy éppen összefogott egy sokszereplős munkát -, már érvényesülhet. Persze, kinek mi az álma, önálló irodát szeretne vagy külföldön dolgozni, vagy a szerkezeti irány érdekelné, vagy a grafikai vagy a kivitelezés, sok a lehetőség, és megint csak emberfüggő ki mit választ, és mivel lesz elégedett, és mikor lesz elégedett a saját munkájával.

- Mi a legnehezebb ebben a munkában?

- Sokat kell tanulni az egyetem mellett, alatt és után is. Az ott megszerzett ismeretek a gyakorlatban persze máshogy működnek, és évek kellenek, amíg egy frissen végzett már önálló munkákért vállalhat felelősséget.

- Ha jól tudom, 2007-ben fél évet töltöttél egy milánói egyetemen. A külföldi ösztöndíjak, tanulmányutak valóban annyival több ismeretet adnak?


- Ez nagy részben egyetem- és országfüggő. Sok erasmuson részt vett évfolyamtársamnak és nekem is az a tapasztalatom, hogy a BME Építészkara után bármelyik külföldi egyetem lazább és kevésbé megterhelő. De nyilván szélesítik a látószöget, más gondolkodásmódra nevelnek vagy engednek bepillantani. Aki teheti, tegye!

 

 

- Múlt év végén építészet, építőművészet kategóriában Te is Junior Prima-díj kitüntetett lettél. Feltételezem, hogy ez friss diplomásként igen jó szakmai ajánlólevél...

- Bevallom, nem próbáltam ki még "élesben". Amióta végeztem, az egyetemi konzulensemnél dolgozom és próbálok kisebb önálló munkákat végezni.

- Amióta a BME Rajzi és Formaismereti Tanszékén végeztél, mennyire változott meg az életed?

- Az utolsó három- négy évben már folyamatosan dolgoztam az egyetem mellett, és kevés időt töltöttem bent konzultálással. Tehát a napjaim lényegesen nem változtak, de annak örülök, hogy nincsenek már iskolai kötelezettségeim.

- Mi a NAGY TERV? Milyen szakmai cél lebeg a szemed előtt?

- A nagy terv sok kicsiből áll össze. :) Kisebb - nagyobb munkákból, szakmai tapasztalásokból, megvalósult belső terekből. Csapatban vagy önállóan. Talán nem teljesen körvonalazódott, de sokévnyi bizonytalanság után jó azt érezni, hogy ez a terület kihívás és öröm. Maradjon így, ez a terv! :)

 

  2010. május 19.
(szerző: Csomós Éva)

Cikk helye: http://the-online.hu/erdekessegek/reszletek/1730_lepesrol_lepesre_dobos_zsofi_epitesszel_beszelgettunk/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.