Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Nem félünk a munkától

2009.07.31

- Amikor ezt az interjút szervezni kezdtük, épp Tatára készültél edzőtáborba, a következő pillanatban már Bulgáriában voltál aranyat nyerni, közben államvizsgáztál, most pedig épp Tapolcát hagyod a hátad mögött. Mindig ilyen nagy a jövés-menés?

- Igen, én alapvetően egy ilyen jövős-menős gyerek vagyok. De most ez az időszak különösen nagy terhet rótt rám, mert két diplomát is sikerült megcsinálnom a nyáron, egy hét különbséggel. Közben edzőtáboroztunk - az államvizsgákra is onnan kéredzkedtem el -, utána meg rögtön mentünk az EB-re, úgyhogy ez az időszak valóban pörgős volt. De ezt nem panaszként mondom, mert jó, ha az ember pörög, pláne ha azzal foglalkozhat közben, miket szeret, és amikben sikereket ér el. Mert az államvizsga mindenképp siker, az aranyérem is, úgyhogy mindenképp boldog egy hónapot zártam.

- Milyen szakokon államvizsgáztál? Úgy tudom, hogy a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) Keleti Károly Gazdasági Karára jártál.

- Igen, először vagyok egy műszaki menedzser a vállalatirányítás szakirányon, utána pedig ennek a kiegészítő képzése a mérnök -tanár szak a másoddiplomám, ez volt rá egy hétre, 30-án. Ez a két diplomám van jelenleg.

- S el is kezdesz a közeljövőben ezen a területen dolgozni?

- Úgy gondolom, hogy nincs olyan rugalmas munkahely a világon, ami a napi két edzésemet eltűrné, úgyhogy nem hiszem, hogy az olimpiáig bármibe belevágnék, viszont hogy megmentsem magam, szeptembertől folytatom tanulmányaimat szintén a BMF égisze alatt, a mesterképzésen, vállalkozásfejlesztő-közgazdász szakon. Utána pedig azt gondoltam, hogy a februári mestertanár-képzést is elkezdem, úgyhogy amíg az ember vív, a sport mellett legalább tanul, ha még addig nem tud dolgozni...

- ...s az iskolában nem olyan nagy gond a hiányzás, mint egy munkahelyen. Feltételezem...

- Igen, nagyon sokat segítenek, s biztatnak, maradjak az iskola kötelékei között, ameddig csak tudok. S én is így gondolom, mert nagyon jók a diákévek, abszolút mindenféle kedvezményt, jogosultságot ad, nagyon jól érzem magam. Jó a közösség, mégiscsak tanul az ember, hasznosan tölti el az idejét, úgyhogy abszolút praktikus, hogy szeptembertől is tovább tanuljak.

- Az iskolát a végtelenségig nem lehet folytatni, de ha az ember aranyérmes vívó, mégiscsak könnyebb dolga van az életben. Azt számon tudod még tartani, hogy hányadik aranynál tartasz?

- Hú, hát ezt már szerintem nem nagyon lehet számolni, mert utánpótlásban is sok versenyben indultam, s ott is sikert-sikerre halmoztam. De ez az aranyérem mindenféleképp az egyik legjelentősebb helyet foglalja el az éremkollekcióban, mert ez az első felnőtt világversenyem, tehát a felnőtt EB és felnőtt VB a leginkább jegyzett verseny. Nyertem ugyan egy Universiáde-n 2007-ben, közben idén megnyertem a heibenbergi versenyt, ami a legjelentősebb világkupa, szóval vannak jó eredményeim, de úgy gondolom, hogy ez a felnőtt EB tetőzi be az eddigieket. De abszolút nem akarunk megállni, szeptember 30-tól október 9-ig rendezik a világbajnokságot Antalya-ban Törökországban, ott is szeretnénk mindent megtenni a hazánkért. Sajnos ez a vívás olyan kiszámíthatatlan sportág, hogy rengeteget kell dolgozni, s egyáltalán nem biztos, hogy rövidtávon megvan az eredménye. Én úgy gondolom, hogy hosszútávon azért biztosan meglesz, de hogyha megnyertük az EB-t, még egyáltalán nem tudjuk, hogy a VB-t is megnyerjük. Annyit tudunk ígérni, hogy mi mindent megteszünk, mert úgy gondoljuk, hogy a világ legjobb 5-6 csoportjában azért benne vagyunk. Ha jó napunk lesz és kijönnek a lépések, akkor bármi lehet.

- Tudom, hogy lehetetlent kérdezek, de mert sok verseny van már mögötted, lehet benne tapasztalatod: léteznek jó előjelek? Lehet érezni, hogy bearanyozódik a nap? Pl. jól ébredsz, jók a mozdulatok...

- Elég kevés van, de azért van. Igazából saját magán érezheti az ember, amikor a nap végén jó eredménnyel vagy éremmel zár a versenyzésben. Akkor azt érezni utólag - közben persze nem, mert akkor koncentrál, feszült, ideges az ember, ezer mindennel foglalkozik -, hogy könnyed, laza volt, szinte magától jöttek a tusok, oda tudott figyelni, ami egyfajta magabiztosságot is adott a nap végére. De a nap elején nagyon nehéz megmondani, mert olyankor túlbonyolítja az ember. Én sem az egyszerű mozdulatokra törekszem, hanem varázsolni próbálok, de ahogy jönnek az újabb és újabb ellenfelek, egyre koncentráltabban tudok vívni, és akkor az a nap végére eredményes is szokott lenni.

- Mint most az EB-n.

- Azon a napon nagyon magabiztosak voltunk, és az elejétől a végéig vezettünk, minden csapat ellen egységesek voltunk. Bíztunk egymásban is és magabiztosság jellemezte az egész napunkat. Ez bravúrgyőzelem lett azért, mert úgy gondoljuk hogy a francia és az olasz csapat erősebb mint mi, csak most épp legyőztük őket.

- A sportolók szoktat beszélni a közönség szeretetéről. Tényleg lehet érezni?

- Sajnos a vívás nem annyira népszerű, hogy olyan nagy tömegeket mozgasson meg, mint pl. egy labdarúgó-mérkőzés, de azért a háttérben lehet érezni, hogy az ember szerettei abszolút szurkolnak. Most az EB-n is összejött a baráti társaságom 6-8 fővel a törzshelyünkön, és interneten, élőben követték az eseményeket. S mikor megnyertük az aranyérmet, a szüleim után őket is felhívtam, kihangosították a telefont, s úgy üdvözöltem a társaságot - nem éppen irodalmi stílusban. Tehát persze, lehet érezni, s természetesen nagyon jó érzés.

- Mikor érdemes ezt a sportot elkezdeni, ha valakinek az jut az eszébe, hogy kardot vegyen a kezébe?

- Engem anyukám indított el az úton, mert én is futballistának készültem, de Ő mondta, hogy a futballisták köpködnek meg bunkók, és javasolta, hogy nézzem meg inkább a vívókat, próbáljam is ki. Az nagyon fontos, hogy az ember bekerüljön egy jó közösségbe, jó edző kezei közé, aki biztatja, motiválja, és ha ott vannak a barátai, akkor nagy valószínűséggel ő is ott ragad. S ha esetleg jönnek a kezdeti sikerek, akkor egészen biztos. Velem is ugyanez történt. De úgy gondolom, hogy a kitartás nagyon fontos ebből a szempontból, illetve az, hogy nagyon sokat kell érte dolgozni. Aki nem hisz a munkában, az ne nagyon vágjon bele, mert csak kudarc fogja érni. Azt gondolom, hogy aki ma Magyarországon válogatott vívó, az nagyon sokat dolgozik azért, hogy válogatott vívó legyen. Illetve van egyfajta hite és perspektívája, koncepciója, hogy mit akar elérni, és milyen úton akarja elérni. Tényleg nagyon sokat dolgozunk, nem félünk a munkától, sőt, inkább azt mondjuk, hogy a munka hosszútávon biztosan eredményeket fog szülni.

- Mik azok a konkrét nehézségek, amiktől a kevésbé elszánt érdeklődők biztosan elmenekülnek?

- Szerintem nagyon korán nem érdemes elkezdeni, mert az élettani hatásai nem túl kedvezőek, mert alapvetően egykezes sport, s ha nem a megfelelő korban kezdi el az ember vagy nem megfelelő szakember kezdi meg az irányítást, akkor gerincferdülés vagy ilyen-olyan sérülés előfordulhat. De még 10 év körül szerintem abszolút semmiről nincs lemaradva az ember, és a gerincoszlop, csontok, ízületek is terhelhetők már, jobban, mint ha valaki elkezdi 6-7 éves korban, amikor ez még gondot jelenthet. De a vívás egy nagyon szerethető és nagyon összetett sportág, ezért ha valaki ezt választja, az olyan szempontból bonyolítani akarja az életét hogy ez egy küzdő- és technikai sport, ahol állóképesség kell, de gondolkozni is kell, a más motivált ellenfelet kell legyőzni fizikálisan, mentálisan, azaz alapvetően mindenkinek csak ajánlom.

- Kell mellé egyéb kiegészítő sporttevékenységet végezni?

- Abszolút ajánlott, különösen az elején, hogy a vállizom és a keringési rendszer megfelelően kialakuljon. A keringési rendszer 16 éves korig alakítható, utána már nem. Hiába kezd el valaki utána bármit sportolni, 16 év fölött a pulzusa már nem fog 180-190, 200 érték főlé emelkedni. Szóval annál előbb el kell kezdeni ezt a sportot is.

- S mikor lehet belőle kiöregedni?

- Kezdő korhatár van, záró már nem annyira. 21 éves kortól van a felnőtt mezőny, 36-37, 38 a maximum, amikor már abba szokták hagyni az emberek. De itt a remek példa: májusban Balatonfüreden volt a veterán EB, ahol 70 év fölött is versenyeztek az emberek egy felelősségnyilatkozat kitöltésével. Szerencsére semmiféle baleset nem történt, és nagyon színvonalas asszóakat lehetett látni. Az egyik napon én is ott voltam. De amatőr szinten is lehet ezt űzni, nekik is és a veteránoknak is EB-t, VB-t rendeznek, nagyon szerethető sportág és szeretik is.

- Azt olvastam rólad, hogy nagy hangsúlyt fektetsz az értékek megőrzésére és a hagyományok ápolására. Mit értesz ezalatt?

- Ragaszkodom a városomhoz, Tapolcához, nagyon szeretem az itteni környezetet. Alapvetően családcentrikus vagyok, olyan koncepcióval rendelkezem, hogy feleség 3 gyerek, szóval ilyeneket már nagyjából tudok 25 évesen. Fradista vagyok, minden jó és rossz oldalával együtt. Onnan is szurkoltak.

- Feltételezem, idővel az utánpótlás-nevelésben is rész fogsz venni.

- Messze van még. Először a sportolói karrieremet próbálom úgy tervezni, hogy 2020-ig szeretnék tevékenyen részt venni. Én azt szeretném, hogy 3 olimpián induljak, 2020-ban leszek durván 36-37 éves, akkorra fog megérni bennem, hogy abbahagyjam a vívást, de addig az olimpiákon szeretnék a legeredményesebben részt venni, szeretett hazámat képviselni és utána majd meglátjuk. Remélem, addig születik 1-2 diploma is meg nyelvvizsga, aztán meglátjuk. Nyilván 2020-ban már szeretném a 2-3 gyerekemet nevelni. Az még nagyon messze van, de nem elképzelhetetlen.

2009. július 27.

(szerző: Csomós Éva)

 

Cikk eredeti helye:

http://the-online.hu/erdekessegek/reszletek/1249_nem_felunk_a_munkatol

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.